Azt nyilván te is tudod, hogy valaki mikor kedvetlen: amikor nincs kedve. Ez a magyar szó kifejező, hiszen ott a végén a fosztóképző, kedv-etlen.
Nincs kedve az adott dologhoz, amit csinál, vagy éppen semmihez sincs. Egészen egyszerűen kedvetlen.
De mi van akkor, ha levesszük a fosztóképzőt? Akkor ugye lesz kedve :) Attól a pillanattól már jó kedvvel csinálja, amit csinál, személyiségétől függően mosolyog, vagy dalolászik, vagy csillog a szeme.
Játsszunk egy kicsit a szavakkal!
Máj-as (van benne máj), sárg(a)-ás (van benne sárga), fájdal(om)-mas (van benne fájdalom). Tehát: kedv-es: van benne kedv.
És aki hozzád kedves, annak mihez van kedve?
Hozzád.
Ezért is lehet, hogy máshoz nem kedves, mert ahhoz a másik emberhez (pillanatnyilag vagy tartósan) nincs kedve.
Jó, jó. De mitől leszel ingerült?
Itt játsszunk kicsit a gondolattal. Képzeld el, hogy mész a munkahelyedre, sötét van még, mikor felkelsz, tömeg a buszon, hideg szél fúj az utcán. Aztán beérsz, a portás beszól valamit, rájössz, hogy valami elmaradt tegnapról, ezért a főnök leszúr a lábadról. Munka után hazafelé szintén ugyanez vár: tömeg, zaj, hideg.
Aztán hazaérsz, a kutya ugat, a gyerek rohangál és kiabál, a párod panaszkodik. És te ingerült leszel. Talán még rá is kérdeznek, miért vagy ilyen ingerült?
Pedig érthető: a nap során rengeteg olyan INGER ért, téged, a testedet, amely stresszt okozott. Emlékezz csak: ott volt a tömeg, a hideg, a sötét, a zaj, beszólások, s otthon ugyanígy: további ingerek érnek.
Na, ettől leszel ingerült.
