Véletlen, akaratlan, meggondolatlan - vajon egymás szinonimái, vagy mégsem?

A szinonima szótárt olvasgatva érdekességre bukkantam - furcsán válogatjuk ki, hogy mely szavakat tartjuk hasonló jelentésűeknek, és úgy látom, hogy ez ráadásul időről időre változik. De vajon a véletlent helyettesíthetem azzal, hogy akaratlan? Vagy azzal, hogy meggondolatlan? Játsszunk egy kicsit...

Nyelvünk egyik csodájáról, a fosztóképzőkről nem beszélnék túl hosszan, hiszen ismerjük talán mindannyian. Mi magyarok szinte bárminek a hiányát ki tudjuk fejezni az eredeti szóhoz hozzábiggyesztett fosztóképzővel, amit ugye tanultunk a suliban, hogy -talan, -telen.

Ennek örömére nézzük át a fenti szavakat.

A végén kezdem: meggondol-atlan. Jelentése tehát nem meggondolt, és ha még az elején is figyelembe veszem a meg- szótagot, valószínűleg egy hosszabb-rövidebb gondolkodási folyamat hiányát kívánjuk kifejezni ezzel a szóval, vagy még inkább egy befejezett (megevett, megivott) gondolkodási folyamatét.

Nézzük az akaratlant. Akar-atlan, tehát nem akart. Nem volt rá egyenes szándék, mert ugye az akarás alatt többnyire az egyenes szándékot értjük - ezt úgy érzem, nem kell tovább ragoznom.

És jöjjön most a kedvencem: a véletlen.

Amikor ez a szó először jutott az eszembe ilyen összefüggésben, kirázott a hideg. Amikor először értettem meg, hogy a véletlen az nem esélytelen, nem lehetetlen, nem kiszámíthatatlan, de még csak nem is az előreláthatatlan, tényleg rázott a hideg.

Nem, a véletlen nem ezen szavak szinonimája. nem rokon értelmű szava.

Annyit jelent: nem vélt. Nem gondoltunk rá. Nem azt jelenti, hogy nem lehetséges, vagy azt, hogy nem akart, de még azt sem, hogy nem kiszámítható - egészen egyszerűen azt jelenti: nem véltük.

Mert ugye, bár meglepő a véletlen, (mert nem véltük) mégis bekövetkezett, s így nem lehetetlen. Azt sem mondhatom, hogy akaratlan, mert akár akarhattuk is volna, vagy ki is számíthattuk volna. De nem tettük. Ezért lett vél-etlen.

Szavaink eredete: elég és elég, vajon tényleg csak azonos alakú szavak?

Elég (elégséges) és elég (valamilyen éghető anyag). Ugyanaz az alak, mégis más a jelentése - tartja a jelenlegi nyelvtudomány.

Ezzel azonban nem tudok egyetérteni - bár még csak a napokban gondolkodtam el e két szavunk jelentésén, mivel aktuális (jön a tél), ezt a gondolatmenetet osztanám meg veletek.

Elég: vagyis egy éghető anyag, például fa tűz által átalakul. Vajon hogyan lett ez a két szó azonos alakú?
Játszottam kicsit a gondolataimmal, és visszautaztam az időben abba a korba, amikor az emberiség még nem állandó helyen lakott, hanem különféle csoportokban vándorolt.

Nem tudom, te már vándoroltál-e, túráztál-e, de anélkül is tudhatod: a gyalogló nem visz magával felesleges terhet. Bőségesen megfelel neki, ha a szükségletei kielégítéséhez megfelelő anyagokat hurcolja csak, ez persze egyénenként változó mennyiség :)

És azt sem árt figyelembe venni, hogy az ember alapvetően lusta jószág...

Nos, ezen a gondolatfolyamon jutottam el oda, hogy vándorol az ősünk, egyedül vagy csoportosan, és még mielőtt ráesteledne, fát kell gyűjteni a tűzhöz. Nem részletezném túlságosan, hogy miért -  éjszaka hideg van, a vadakat távol kell tartani, meg a sült husi is finomabb a nyersnél... Szóval ősünk elindul fát gyűjteni.

Na, vajon mennyit szed össze?

Nem, nem szed össze 1 köbméter fát. És ha keveset gyűjt, bizony bajba juthat. Szóval, mennyit szed össze?

Annyit, amennyi elég. És mennyi elég? Amennyi elég egyetlen éjszaka alatt. 

Mert reggel ugye megy tovább.

Alapelvek, tudnivalók

Bár magam is tanultam nyelvünk eredetéről a középiskolában, mégis úgy érzem, hogy a finnugor nyelvcsaládhoz tartozás és a szavaink eredetére vonatkozó elképzelések valahogy nem fedik a valóságot.
Úgy általában, anyanyelvünk kezeléséről és tanításáról, a magyar nyelv eredetéről, szavaink eredeti jelentéséről is egészen mások az elképzeléseim, mint ami a tudomány mai állása szerint elfogadott - szóval kérlek, ha nyelvész lennél, lelki nyugalmad megőrzése érdekében maradj távol.

1. Mivel ez az én blogom, itt az én szabályaim érvényesek

Szótőnek nem mindig azt a szótőt fogom használni, mint amit ma általában elfogadottnak tartanak, és a képzőket, ragokat, és egyéb toldalékokat sem feltétlenül az általános, bevett szokásoknak megfelelően fogom használni. Ha ez zavar, maradj távol kérlek.

2. Ez nem egy szakmai blog!

Játszom a szavakkal. Játszom az anyanyelvünkkel. Azért, mert szórakoztat, mert elgondolkodtat. Mert élvezem.

Ha vitázni szeretnél, állok elébe - oszd meg bátran a nézőpontodat. De a trágárkodást, uszítást és egyéb tiszteletlenségeket nem tűröm. Lásd: 1. szabály.

3. Ha tetszett, oszd meg bátran, de...

Ha tetszett, amit a blogban találtál, oszd meg bátran. De ha az adott gondolatot itt olvasod először, már csak udvariasságból sem árt egy linket, vagy egészen egyszerűen a blog címét hozzátenned az idézetedhez - persze követni nem foglak, és üldözni sem mindenféle szerzői és szomszédos jogok miatt, de azért megkérlek, ha valaki rákérdez, legalább ne a sajátodként add elő az én gondolatomat.

Köszönöm :)

4. Politikamentesen

Szeretném leszögezni, hogy bár imádom az anyanyelvemet, szeretem Magyarországot, mégsem vagyok szélsőjobbos. Ez a blog politikamentes, legalábbis igyekszem a politikától, és a politikai nézetektől tisztán tartani. Szóval ha csak azért találtál ide, hogy politizálj, kérlek, keress erre megfelelő fórumot.

Köszönöm!